A bakonyi tanyákról

A tanyás településszerkezet inkább az Alföld sajátja, a Bakonyra nem jellemző, kivéve a szentgáli határt, amely történelmi okokból (királyi adomány) nagyobb területű volt, mint a veszprémi. Északtól délre mintegy 40 km hosszan húzódott, északon ma is csaknem Bakonybélig ér. 

(A képen Ráktanya Vadászház látható.)

 

 

Tatay Sándor „Szülőföldem, a Bakony” című könyvében így ír erről: 
„A szentgáliak azt sem tudják, meddig tart a határuk – szokták mondani mifelénk – és valóban, ha valaki a mi vidékünkről utazott Szentgálra, már valahol Bakonybél táján a határában találta magár. Aztán még kocsikázhatott órák hosszat hegyen-völgyön, míg a nevezetes falut elérte. A hatalmas terület még az Árpád-házi királyok korából származik; 
(A képen Németh tanya látható.) 

vagy 40 000 holdnyi területen volt őnekik joguk és kötelességük vadászni. Mert ők voltak azok, akik a királyi udvart vadhússal, szőrmével, vadbőrrel ellátták. Ennek fejében pedig nemesi jogokat élveztek, ha csak részlegesen is. Nem soroltattak az országos nemesek közé, de rangosabbaknak számítottak azért az egyházi predialistáknál, amilyenek Veszprém megyében másutt is akadtak….. Egy régi kontraktus szerint évenkint 3 szarvast, 15 őzet, 32 nyulat és 300 húros rigót kellett a szentgáliaknak Budára vinni. Később sem volt valami elviselhetetlen ez a kötelezettség. A rosszmájú szomszédfalusiak azt állították, két jó vadász is meglőhette volna. Ám a vadászataikat nagy cécóval, dérrel-dúrral csinálták a nemes urak. A szabadságharc előtt vittek utoljára a bécsi udvarba vadat a szentgáliak.” 
A XVIII. század végén, a XIX. század elején tanyásodási folyamat indult meg a területen, ugyanis ilyen nagy távolság mellett nem lehetett a földeket megművelni. A gazdák a településen laktak, de a távoli földekre tanyákat építettek. Nyáron főleg itt gazdálkodtak, az állatokat is kivitték, télen pedig visszatértek a faluba. Egy idő után sok család ki is költözött a tanyára. Szentgál környékén 128 tanya épült fel, és egészen az ötvenes évekig éltek és gazdálkodtak itt az emberek. Akkor államosították a tanyákat, a családok többsége visszaköltözött a faluba. Ettől kezdve sajnos a tanyák pusztulásnak indultak, nagy többségük már csak nyomokban található meg. 
Ráktanya is így alakult ki. Rák Károly (a tanyák nevüket általában a tulajdonosokról kapták) a XX. század ’20-as éveiben építette fel itt a tanyáját, ahová családjával kiköltözött. A környező földeken gazdálkodott, elsősorban növénytermesztéssel foglalkozott. Mintagazdaságot hozott létre, újfajta haszonnövényekkel kísérletezett, virágzó kereskedelmi kapcsolatai voltak a környéken. Két évtized alatt a legnagyobb bakonyi tanyát építette fel, a gazdaságban rendszeresen foglalkoztatott munkásokat. A kuláküldözések eredményeként 1953-ban „önként” felajánlotta a tanyáját az erdőgazdaságnak és 1955-ben családjával együtt visszaköltözött Szentgálra a szülői házba. Ettől kezdve hol a TSz, hol az erdőgazdaság használta az épületeket, de igazából senki sem törődött velük. 
A Veszprém megyei Művelődési Központ vette bérbe táborhelynek 1985-ben, majd 1996 óta magánkézben van, szolgálja a természetet kedvelő turistákat, iskolai csoportokat, baráti társaságokat, akik néhány napra nélkülözni tudják a "civilizáció vívmányait". 

A XVIII. század végén, a XIX. század elején tanyásodási folyamat indult meg a területen, ugyanis ilyen nagy távolság mellett nem lehetett a földeket megművelni. A gazdák a településen laktak, de a távoli földekre tanyákat építettek. Nyáron főleg itt gazdálkodtak, az állatokat is kivitték, télen pedig visszatértek a faluba. Egy idő után sok család ki is költözött a tanyára. 

(A képen Vámostanya kisebb épülete látható.) 

Szentgál környékén 128 tanya épült fel, és egészen az ötvenes évekig éltek és gazdálkodtak itt az emberek. Akkor államosították a tanyákat, a családok többsége visszaköltözött a faluba. Ettől kezdve sajnos a tanyák pusztulásnak indultak, nagy többségük már csak nyomokban található meg. 
Ráktanya is így alakult ki. Rák Károly (a tanyák nevüket általában a tulajdonosokról kapták) a XX. század ’20-as éveiben építette fel itt a tanyáját, ahová családjával kiköltözött. A környező földeken gazdálkodott, elsősorban növénytermesztéssel foglalkozott. Mintagazdaságot hozott létre, újfajta haszonnövényekkel kísérletezett, virágzó kereskedelmi kapcsolatai voltak a környéken. Két évtized alatt a legnagyobb bakonyi tanyát építette fel, a gazdaságban rendszeresen foglalkoztatott munkásokat. A kuláküldözések eredményeként 1953-ban „önként” felajánlotta a tanyáját az erdőgazdaságnak és 1955-ben családjával együtt visszaköltözött Szentgálra a szülői házba. Ettől kezdve hol a TSz, hol az erdőgazdaság használta az épületeket, de igazából senki sem törődött velük. 
A Veszprém megyei Művelődési Központ vette bérbe táborhelynek 1985-ben, majd 1996 óta magánkézben van, szolgálja a természetet kedvelő turistákat, iskolai csoportokat, baráti társaságokat, akik néhány napra nélkülözni tudják a "civilizáció vívmányait".